A kelt tészta nálam ezzel a fiaskóval kezdődött 4-5 éve, de a hétvégén ezt is leküzdöttem: végre olyan fánkot sütöttem erőfeszítés nélkül, ami minden elvárásnak megfelelt.

Ahogy azt a rozsos kenyérnél már említettem, életem első kelt tésztája a fánk volt, ugyanis életem párjának ez az egyik kedvence. Nem örültem én ennek, bevallom, mert teljesen saját kútfőből kellett leküzdenem a kelesztés minden buktatóját, és a tészta lágy állagával nem tudtam mit kezdeni. 1,5 év kenyérsütési tapasztalat tanította meg velem, hogy azért, mert egy tészta belül lágy, ragadós, a külseje megfogható, formázható, nem ragad le a deszkára, ha finoman meglisztezem, de nem is nehezedik el tőle. Most biztos, többen felhorkannak, és azt mondják, hogy ez alaptörvény. Igen ám, de nálam az elmélet és a gyakorlat a tapasztalatlanságom miatt csak sokára találkozott. Biztos, hogy könnyebb lett volna a dolgom, ha életemben egyszer is láttam volna valakit dagasztani, ha saját bőrömön tapasztalom meg, milyen is egy jó kelt tészta tapintása sütés előtt.

Amúgy a fánk továbbra is ritka vendég marad nálunk, mivel nem egy egészséges dolog a bő olajban kisütött étek, a rántott hús is emiatt van száműzve az asztalunkról. Ráadásul hihetetlen pazarlásnak tartom azt a liternyi olajat, amit sütés után csak ide-oda rakosgatok a konyhában. Most a fánkos olajat leszűrtem, üvegben eltettem, hogy az édes sütikhez majd azt adagolom zsiradék gyanánt az olvasztott vaj vagy margarin helyett.

A képen jól látható az a bizonyos szalag is a fánk oldalán, most ez is sikerült, nem volt nehéz a tészta, nem süllyedt el az olajban, hanem lebegett a tetején, még a hőfokot is eltaláltam, mert ugye ennek a történetnek ez lenne a másik buktatója: ha túl forró az olaj, a fánk külseje gyorsan megég, a belseje pedig nyers marad, ha pedig nem elég meleg a zsiradék, akkor a tészta csak szívja és szívja magába azt, és fánk helyett olajos szivacsot fogunk enni.

Mindezek ellenére megéri a próbálkozást, mert ha rájövünk a nyitjára, isteni finomsággal lehet meglepni a családot. Mellesleg életemben harmadjára fogtam neki a fánknak, igaz, az előző kettőt is megettük, de azok még hagytak maguk után kívánni valót.

Hozzávalók (30 db-hoz): 50 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő (50 dkg liszthez való), 1 evőkanál (barna) cukor, 5 dkg olvasztott vaj vagy margarin, 3,25 dl langyos tej, 1 evőkanál folyékony édesítő, 2 tojás sárgája, a kisütéshez 1 liter olaj.

Elkészítés: A leszitált lisztet először az élesztővel, deci tejjel, evőkanálnyi cukorral keverjük össze, utána jön a maradék tej, tojások, olvasztott zsiradék és az édesítő. 5 perc dagasztás géppel, majd az első kelesztés (30-40 perc). Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, vizespohárral kiszúrjük, és még 20-30 percig letakarva pihentetjük. Az olajat felmelegítjük, és úgy tesszük bele a korongokat, hogy az asztalon levő felük kerüljön most felülre. Az edényben egyszerre csak pár fánkot süssünk, hogy férjenek a megdagadás után is. Csak enyhén gyöngyözzön az olaj, nehogy megégessük a tésztát! A végén lehet porcukorral is megszórni, bár mi nem szoktuk, mert elég hízlaló étel ez nélküle is.

Kép megtekintése nagyobb felbontásban.

Első megjelenés: 2006. június 14.